Kefír és Kifli

 Szombaton bartereztem Anyával: ő bablevest főzött kimondhatatlan mennyiségű tejföllel, én meg pizzát sütöttem, paradicsomos-sonkásat és tejfölös-kolbisat. Erre büszke vagyok, mert a Kicsi is azt mondta, hogy az a legjobb pizza, amit én sütök, és nem az, amit a pepéből rendelünk :-), valamint még Apának is ízlett, ami nagy szó, mert ő teljes mértékben a hagyományos konyha híve, és nem nagyon szereti más népek ételeit.  Amikor először megpróbálkoztam vele, nem is gondoltam, hogy sikerül, de az eredmény várakozáson felüli volt. Még Anyósom is azt hitte egyik alkalommal, amikor megkóstolta, hogy rendeltük. Szóval így készül: egy darabhoz 30 dkg lisztet, 1 cs. szárított élesztőt, 1 ek. olajat, 1 csapott ek. cukrot, ugyanennyi sót, kb. 2 dl langyos vízzel kidagasztunk ( a víz mennyiségével óvatosan kell bánni, közben derül ki, h mennyit vesz fel a liszt, általában én sem szoktam mind a két decit beleönteni) ha túl ragacsos a tészta, kicsi lisztet még keverek hozzá. Olajos kézzel szoktam dagasztani, mert így sokkal könnyebb, a tésztának pedig nem árt az olaj. Dagasztás után kb. félórát kell keleszteni. Ha kész, jöhet a dekorálás. Ezt élvezem a legjobban. Én általában kész pizzakrémet használok, amit a spórolós üzletben szerzek be, de gondolom ugyanúgy jó bármelyik másik is. Aztán jöhet rá bármi, amit szeretünk. Én általában akkor sütök pizzát, ha van maradék felvágott, kolbász, zöldség. A tejfölösnél a tejfölbe keverek zúzott fokhagymát, valamint a szélét mindig megkenem fokhagymás olívával ( a parisnál is így teszek).

Vasárnap összedobtam egy rizses, zöldséges, darálthúsos rakott kaját kész mediterrán zöldséges fix segítségével. Ezt a fixet kikevertem vízzel és a darálthússal (ahogy rá van írva), közben kifőztem a rizst, kiolvasztottam a gyorsfagyasztott zöldségkeveréket (zöldbab, kukorica, karfiol, répa, brokkoli), és végül szépen egymásra rétegeztem az egészet, rizs, hús, zöldség sorrendben. A tetejére tejfölt simítottam, majd reszelt sajtot szórtam rá. nagyon hamar kész lett, és nagyon ízlett mindenkinek.

Vacsira pedig kaszinótojást készítettem, tejszínes tormakrémes sonkatekerccsel. Az előbbi azért jó választás nálunk, mert így legalább elfogy a tojás sárgája is. Amíg fel nem fedeztem, hogy így is lehet, mindig ott éktelenkedtek vacsi után a tojássárgák a tányéron. (Bevallom én sem szeretem különösebben, de a fehérjével együtt azért megeszem). Szóval a főtt tojások sárgáit kikaparjuk, és miután összekevertük, adunk hozzá kicsi tejfölt, majonézt, mustárt, sót, borsot. Lehet vmilyen zöldfűszert is, attól csak jobb lesz. A sonkákba pedig főzőtejszínnel lágyított tormát töltöttem, ezt adtam a tojások mellé. 

Ma az ebédet a Legnépszerűbb Gyorsétterben költöttük el, a Kicsik jutalma volt ez a jó bizonyítványért. Tudom, biztos van aki azt gondolja, hogy szánalmas, hogy ez a jutalom, de ha ők szeretik, akkor miért ne. Nem eszünk ott heti rendszerességgel, de néha előfordulunk, mert én is és a Legnagyobb is szeretjük azt a jellegzetes műanyag ízt, ez van:-) Vacsira virsli volt, sajtos kiflivel, én szeleteltem a kenyeremre vékony avokádó darabokat is. Ezt a trükköt a Kedvenc Szomszédainktól lestük el, nekem nagyon bejön. Kicsit megsózom, és felvágottal, vagy anélkül is, isteni!

  Ma gyerektelenek vagyunk, mert a csütörtök általában a nagyszülőké. Ilyenkor ők mennek a suliba a két Kicsiért, akik náluk is alszanak. Ezért aztán a vacsorának sem kell nagy feneket kerítenem. Mert igaz ugyan, hogy a Legnagyobb is megkérdezi, hogy "mit lehet enni?", de neki általában megfelel valami szendvics, tonhalkonzerv (de csakis olyan, ami salátás- lelkesen próbálgatok ki mindig újabbakat, mert a Legfinomabb-Legdrágábbért --rióóó-- nem szívesen adok ki csaknem 700 pénzt....), tőkehalmáj kiflivel, citrommal, vagy, mint ma is: szmekkkk :-)

Valamilyen megmagyarázhatatlan perverzió ez nálunk: imádjuk ezt a zacskóstésztáslevest az összes benne található tartósítóval és E betűvel együtt. Ez a rajongás még közös életünk kezdetéről származik, amikor még annyira sem voltam barátságban a konyhával, mint manapság. Ebben az időben, ha épp nem volt a fagyasztóban Anyukám által főzött és kiporciózott brassói, töltött paprika v. káposzta, netán lecsó, akkor munkából hazafelé jövet beszereztem A Szmekket és a tévésdobozból kanyarított egyetlen asztalunk mellett elégedetten toltuk magunkba kanállal és villával ezt az utánozhatatlan ízű ételkölteményt. Tényleg utánozhatatlan, mert kipróbáltuk az összes fellelhető változatot ebben a műfajban, de egyik sem vetekedhetett A Szmekkkkel sem ízben, sem a tészta állagában.

Szóval a mai menü ez, én épp az imént laktam jól tőle, a Legnagyobb csak fél 11 körül érkezik meg a takaréktornáról, akkor fogja megtenni ugyanezt. Azért adok az egészséges táplálkozásnak is, és veszek magamhoz néhány narancsot, amit ma a spórolós üzletben szereztem be kétkilós hálós csomagban, és nagyon fincsi. Pedig általában piacon vásárolok zöldeket, meg gyümiket, mert megtehetem, és akkor miért ne, de ez annyira ízlett, hogy már másodszor vásároltam belőle három napon belül.

Mivel ma este időm, mint a tenger (nem kell ugye vacsorázást, fürdést, fogmosást, lefekvést vezényelni), egy kis dvd-re végzett torna után - ellógtam a délelőtti betevő edzésemet, önhibámon kívül- még azt is kitaláltam, hogy mit együnk hétvégén ebédre, vacsira. soksoktejfölös bableves (Anyukám által készített), pizza, töltött pari, sonkatekercs, kaszinótojás lesz a terítéken.

 Hogy miért kefír és kifli?? :-) Mert épp azt vacsiztam ma, amikor kiötlöttem, hogy blogot fogok írni konyhai ügyködéseimről. Egyébként a békebeli napközis uzsonnák jutnak eszembe még ma is erről a kombinációról, amikor a műanyag kosárban cipeltük a kaját egyik épületből a másikba, keresztül a fél Martintelepen (itt nőttem fel), és ha nem szalámikrémes kenyér volt a konyharuha alatt, akkor már boldogok voltunk :-)

A mai nap nem volt nagy bravúr főzés szempontjából. Ebédre ovis menza kaját ettünk mi Nagyok, a Kicsik pedig ugyanennek maradékát estebédre. Uzsonnára még összedobtam egy kis gyros-szerűséget egy pita, kis maradék fokhagymás, kapros kefíres öntet, hétvégéről maradt salátakeverék, valamint egy pár cafat, hétvégi ebédből származó húslevescomb segítségével. Ez utóbbit, hogy fel ne ismerjék, leszedegettem a csontikról, kicsit megpirítottam, szórtam rá majorannát, kaprot, bazsalikomot, meg vmi zacsis porból egy keveset, amit az elképesztően rendetlen konyhaszekrényem mélyén találtam (nyugi, nem járt le a szavatossága) :-) Állítólag jól sikerült, bár gyros-ra csak formájában emlékeztetett... :-) 

A Legnagyobb matat a hűtőben, hogy ő már megint éhes... megmondom, hogy olvassa el az első bejegyzésemet, miközben elmajszolja a saját maga által összedobott szösszenetet, amely áll csabai kolbiból, pariból, kifliből! és majonézből.... 3/4 11-kor pm...khmmm :-P