Hogy miért kefír és kifli?? :-) Mert épp azt vacsiztam ma, amikor kiötlöttem, hogy blogot fogok írni konyhai ügyködéseimről. Egyébként a békebeli napközis uzsonnák jutnak eszembe még ma is erről a kombinációról, amikor a műanyag kosárban cipeltük a kaját egyik épületből a másikba, keresztül a fél Martintelepen (itt nőttem fel), és ha nem szalámikrémes kenyér volt a konyharuha alatt, akkor már boldogok voltunk :-)
A mai nap nem volt nagy bravúr főzés szempontjából. Ebédre ovis menza kaját ettünk mi Nagyok, a Kicsik pedig ugyanennek maradékát estebédre. Uzsonnára még összedobtam egy kis gyros-szerűséget egy pita, kis maradék fokhagymás, kapros kefíres öntet, hétvégéről maradt salátakeverék, valamint egy pár cafat, hétvégi ebédből származó húslevescomb segítségével. Ez utóbbit, hogy fel ne ismerjék, leszedegettem a csontikról, kicsit megpirítottam, szórtam rá majorannát, kaprot, bazsalikomot, meg vmi zacsis porból egy keveset, amit az elképesztően rendetlen konyhaszekrényem mélyén találtam (nyugi, nem járt le a szavatossága) :-) Állítólag jól sikerült, bár gyros-ra csak formájában emlékeztetett... :-)
A Legnagyobb matat a hűtőben, hogy ő már megint éhes... megmondom, hogy olvassa el az első bejegyzésemet, miközben elmajszolja a saját maga által összedobott szösszenetet, amely áll csabai kolbiból, pariból, kifliből! és majonézből.... 3/4 11-kor pm...khmmm :-P
